Most az kéne hogy jöjjön, hogy és amikor felébredtem… De nem. Fogalmam sincs hogyan és hol ébredtem fel, fogalmam sincs mikor és mit énekeltem néhány hozzátartozómnak, akik ennél azért jobbat érdemelnek. Nem emlékszem ki mindenkivel találkoztam, váltottam udvariasan szót, ami tényleg fáj, hogy egyáltalán nem emlékszem, arra hogy a feleségem napokat és éjjeleket töltött velem, először az intenzív, majd a poszt-operatív végül a szállításra diszponáltak osztályán. Azt tőle tudom, hogy kb. 5 nap múlva történt, már a poszt-operatív osztályon, az első dolog , amire emlékszem. Kinyitottam a szemem és az éles sárga világításban, mint tűző napon, Ausztráliában ébredtem. Minden stimmelt, a Kossuth utcai ház (Rákospalota), az Osztály utcai lakás (Százados úti lakótelep), a bombázó szőke nő (55 év körüli hófehérre őszült éjszakai nővér) és még megannyi részlet. Egyedül a Sydney-i Operaházat hiányoltam. Könnyű volt mindezt felismernem, elvégre 5000 kilométernél közelebb még sosem voltam Ausztráliához. El is indultam a jól ismert utcákon, de jó is néha a régi helyeken andalogni egyet, sietség nélkül. Majd megállok, egy toalettnél gondoltam, bár erre nem emlékeztem, azért meg voltam győződve róla, hogy Ausztráliában szép tiszta wc van minden utcasarkon. Az idillt egy darabig csak az zavarta, hogy nagyon kellett pisilnem. Úgy tűnt azonban hamarosan kalandba keveredem. A már említett szőke bombázó egyszer csak mellém termett a szinte semmiből és határozottan új menetirányba állított - visszafelé. De miért ? Kérdeztem kicsit ingerülten , amikor is azt mondta, hogy most szépen visszafekszik Verő úr az ágyába. Éreztem, hogy az ágyba fekvést nem úgy képzeli, ahogyan én. De hát a toalett ! –igyekeztem úri módon szólni hozzá – arra van, és én mindjárt bepisilek. A válasz annyira váratlan volt, hogy szinte letaglózott. „Pisiljen csak be !”-mondta a nő. Ezt gonosz dolognak tartottam. Próbálta szebbíteni a dolgot, hogy ne féljek, nem leszek nedves, sem az ágyam, mert minden a műanyag palackba megy. Hogy menne, ha egyszer nem is látom és nem is célzok bele ! - de ekkor már kiabáltam. Ekkor már a másik karomat is fogta egy nő(vér) és határozott mozdulattal befektettek egy ágyba, az ágyamba. Velem nem toltok ki, gondoltam. Abbahagytam a kiabálást, az ellenállást és sunyin megvártam míg elsétálnak Ausztrália egy távolabbi sarkába. És akkor újra nekiindultam. Ám hirtelen valami hirtelen visszarántott. Legalább 5 kábel tartott szoros összeköttetésben az ágyam mögötti fallal. Téged is elvontatlak a WC-ig rohadt fal!  Nagyon elszánt voltam, de addigra megint fogott már a szőke bombázó és a másik oldalt ezúttal egy férfi nő(vér). Magyaráztak valami katéterről, de fogalmam sem volt róla, hogy jön ez ide, mikor nekem robbanni készül a hólyagom. (Háromszor nyomtak fel eddig katétert a szívembe, de máshová soha!) Kaptam egy „erősítő injekciót”. Kisvártatva elaludhattam. Ezt ugyan nem vettem észre, de azt igen, hogy egyszer csak felébredtem, immár megkönnyebbülten.