Akkoriban 60 ezer körült szórt a négyes nyereménye. Az OTP fiókban minden velem sorban álló kifejezte mély együttérzését, és senki sem hitte el, hogy örülök a 42-nek. Mivel a lakásvásárlás lehetősége csak mákszemnyivel került közelebb ezzel a nyereménnyel, ezt tényleg nem értékeltem nagyra. Vettem hát egy használt Trabantot. Soha azóta én autónak úgy nem örültem életemben. Teletöltöttem a tartályt (5 Ft/liter) és irány a Fáy utcai Vasas pálya. A zöld gyepen megcsillant a tűző nap (több természeti kép nem lesz , ígérem), a pályán világ klasszis Vasas futballisták, egytől egyig a bálványaim, kint parkolt a Trabant, adieu 14-es villamos ! (A Vasasról egyszer külön írok majd, „Őrült rajongás”, vagy valami ilyesmi lesz a címe.)

Hát ennyit röviden a mázli-kontingensemről.

Vissza a kardiológushoz

Nem részletezem, elég a történtek váza.

Szabaddá tettem imponáló felső testemet (aki ismer, az ismeri, aki meg nem, hadd sajnálja) és ahogy szoktam, a szív-ultrahang berendezés kezéhez feküdtem. Egy, kb. 10 perc múlva kettő, kicsit később már három ultrahang-kép értelmező specialista tanakodott a képernyő előtt. Mivel nekem rutin az ilyen vizsgálat, annak a bizonyos valaminek , aki szokott „azt súgni”,  nem eshetett nagyon nehezére ezúttal azt súgnia nekem, hogy itt valami nem tetszik az orvos-team-nek. És hamar ki is mondták ami a szívüket, és onnantól fogva az enyémet is nyomta : ezt az aorta billentyűt azonnal ki kell cserélni egy jó kis műanyagra. „Az tovább tart mint maga” mondták volna, ha nem lettek volna olyan tapintatosak, de voltak, úgyhogy csak én mondtam magamnak. Így aztán amikor megkérdeztek, hogy akarok-e egy nap gondolkodási időt, hogy ti. vállalom-e a műtétet, nem is értettem, hogy mégis milyen megfontolnivalóm lehet itt ?  Az „azonnal ki kell cserélni…”) mondatot én úgy fordítottam, hogy „kicseréljük, vagy meghalsz”. Később (de sok orvos foglalkozott még velem és sorstársaimmal a kórházban!) közülük több, kevésbbé tapintatos orvos visszaigazolta fordításom helyességét. FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK.